16. rész A buli és az újra kezdés

Elsőnek kiválasztottuk a ruhákat, melyet majd felveszünk. A ruha választás után megcsináltuk egy más haját, kisminkeltük egymást. Begöndörítettük egymás haját, habár nekem nem kellett volna, mivel eleve göndör egy kicsit, de mind1.
Leyla haja:

Enyém:

Haj készítés után felvettük a ruhánkat.
Én ezt:

Ahhoz képest, hogy nem akarta magát nagyon kicsípni....

- Na mehetünk?-kérdezte Leyla.

- Én kész vagyok!-jelentettem ki.

- Akkor indulás!

Mikor megérkeztünk megkerestük Leyla barátnőjét, ki ugyanabban a ruhában volt, mint én.

- Jó a rucid!-mondta.

- Köszi, neked is!

- Gyertek!-fogta meg mindkettőnk egyik csuklóját és húzott magával.

- Tessék!-nyomott a kezünk be egy-egy mikrofont

Mi csak értetlenül néztünk rá.

-Mi az?-kérdezte Laura.

- Miért adtál mikrofont a kezünkbe?-kérdeztem vissza.

- Mert énekelni fogtok.

- Én biztos nem. Nincs is hangom.

- De azt mondta Leyla, hogy szép hangod van.

- Ajjjhh...Leyla.

- Sorry! :$ -mondta Leyla.

- Nem baj. De ha tudtam volna nem ezt a ruhát veszem fel.

Leylával felmentünk a színpadra, s kis idő múlva már énekeltünk. 

Mikor megláttam Louis-t a nézőknél lefagytam, majd mikor mindenki engem nézett lerohantam a színpadról. Elszaladtam jó messzire, ahol senki sem talál meg. 

Leültem egy padra és csak törtem a fejem.

Miért kellett Louissal szakítanom? Miért kellett nekem helyette Harryt választanom? Ha nem követtem volna el azt a nagy hibát, hogy szakítok vele Harry miatt, akkor most minden jó lenne. Most boldogan élnénk. 

Gondolat menetemet egy hang szakította meg.

- Grace!-kiabálta valaki a nevem. Én nem figyeltem rá, mert tudtam, hogy ki az. Hát ki más? Persze, hogy Louis. Talán azért jött, hogy ki nevessen? Nem szóltam semmit, mert nem számítottam semmi jóra.

- Tudom, hogy itt vagy!-kiáltotta. De honnan is tudja?

- Hát itt vagy!-jött elém.

- Mit akarsz?

- Miért mentél el?

- Mert...

- Mert? Ügye nem miattam?

- Nem minden rólad szól!

- Nem értelek én téged!

- Mert?

- Mert egyszer vissza akarsz kapni, máskor meg ilyen vagy velem.

- Sajnálom! Csak tudod te utasítottál el ma is...

- Tudom és sajnálom!

- Én is!

- Akkor?

- Mi akkor?

- Megpróbáljuk megint?

- Szeretnéd?

- Mindennél jobban!-mikor ezt kimondta felálltam és válaszként megcsókoltam.