10.rész A békülés

*Liam szemszöge*
Miután meguntam a veszekedést Grace-el felmentem a szobámba. Egy kicsit bántott a dolog, de nem baj. Tudom, hogy igazam van!
Leültem az ágyra és csak néztem ki a fejemből. Hogy lehetek ilyen bunkó?? Kérdezgettem magamtól.
- Talán az lenne a legjobb, ha most megkeresném és bocsánatot kénék!-pattantam fel.
Mikor lementem, nem volt ott senki. Körbe jártam az egész házat, de sehol senki. Csak Grace éa szobájába nem néztem még be.
Nagy levegőt vettem és bekopogtam Grace-hez.
- Ki az?-kérdezte szipogva.
- Liam!-válaszoltam
- Akkor menny el!
- Nem fogok, amíg meg nem beszéljük ezt a dolgot!
- Akkor felőlem reggelig ott ülhetsz!!
- Haha. Na engedj be!
- Nem!-jött még mindig negatív válasz.
- Akkor bemegyek!-nyitottam be.
- Menjél ki!-mondta az ablakban ülve. Halvány hangon. Nagyon megbánthattam..:(
- Légyszíves hallgass meg!
- Rendben!-törölgette meg a szemeit.
- Nagyon sajnálom, amit tettem! Hülye, bunkó paraszt voltam. Tudod mostanában nem vagyok jó paszban, mert a barátnőm Danielle szakított velem.
- Sajnálom!
- Köszi, de nem ez a lényeg. Sajnálom, amit mondtam.
- Semmi!
- Akkor én most megyek!
- Ne!-kiáltotta, miközben álltam fel az ágyról és megölelt.
- Mi a baj?-kérdeztem. Mert látszott rajta, hogy nem miattam szomorú.
- Még mindig szeretem Louist!
- Akkor beszélj vele.
- De nem állna velem szoba úgyse-ült le az ágyra.
- Honnan tudod?
- Érzem! Ha oda mennék hozzá elküldene.
- Nem biztos az!
- De félek!
- Ne féljél! Most menjél le és próbálj meg vele beszélni. Én ott leszek mögötted.
- Rendben!-állt fel.
Mikor Louis ajtaja előtt voltunk Grace bekopogott, de nem jött válasz.
- Louis bent vagy?-kérdeztem, de még mindig semmi.
- LOUIS!-kezdtem dübörögni az ajtón, de még mindig semmit. Úgy döntöttem benyitok. Louis feküdt az ágyon-menj, keltsd fel.
- Köszönöm!-ölelt meg.
- Nincs mit! De most menj!
- Oké!