12.rész Egy kis egyedül lét

Egész délután sétálgattam a Balaton partján. Gondolkodtam. Szeretetem Louist meg Harryt is, de nekem Louissal kell lennem! Nem csak azért, mert Liam megint haragudni fog, hanem, mert Louis mellett érzem a biztonságot, a bizalmat. Ő olyan srác, aki nem mászik rá minden lányra, mint Harry. De nem baj. Mindenkit magáért kell szeretni. Louisban mindent szeretek. A szeretetét, a bizalmát, a stílusát :3 , mindent. Ő nekem az igazi. Tiszta szívből szeretem és, ahogy láttam ő is. Mikor kezdett sötétedni gondoltam vissza megyek a szállásra, de ahogy felálltam csörgött a mobilom.

- Hallo!-vettem fel.

- Szia!-köszönt vissza a telefonba Leyla.

- Ohh..szia, mizu?

- Nincs semmi arra?

- Itt sincs sok.

- Értem. Tudod ma egyedül leszek itthon este és gondoltam átjöhetnél.

- Nem tudom. A barátaimmal úgy beszéltük meg, hogy ma tartunk egy kis bulit, mivel nem soká megyünk haza.

- Ohh..értem. Akkor holnap talizhatnánk?

- Persze! 

- Oké! Akkor, majd a műszakom után hívlak.

- Oké! Várom a hívásod!

- Oké! szia!

- Szia!

Miután letettem a telefont nem akartam haza menni. Az egész délután olyan jó volt egyedül. Úgy döntöttem, hogy eddig sem hiányoztam senkinek, ezek után se fogok. De tévedtem. A telefonomon 60 nem fogadott hívás volt. Nem akartam senkivel sem beszélni, de felhívtam Lilát, mert szerintem neki valamennyire fontos vagyok, ezért nem aggódjon.
- Merre vagy???-vette fel.
- Neked is szia!-válaszoltam.
- Szia! De hol vagy?
- Az most mind1. Csak szólni akartam, hogy jól vagyok. Nem kell miattam aggódni.
- De én igenis aggódom.
- De nem kell. Na szia!
- Ne tetted le!
De hiába. Letettem. Nem vagyok kíváncsi most senki társaságára. Még csak 8 óra van és még nincs teljesen sötét. Gondoltam elmegyek egy kicsit plázázni. Nem vettem sok ruhát, de cipőt sokat...imádok cipőt vásárolni.

Ezeket vettem: 

Mikor befejeztem a vásárlást, semmi kedvem nem volt haza menni. Még egy kicsit bóklásztam, majd haza mentem.