18.rész Utolsó nap a Balatonon

Az 1. éved utolsó része. Egy ideig abba hagyom a blogot. Nem sokan nézik, nincs feliratkozó...meg minden. Nem látom azt, hogy sokakat érdekelné. A másik blogomat fogom folytatni: http://keresnyei1999.blogspot.hu/ 

Mikor elengedtünk egymást mélyen a szemébe néztem és kezdtem.
- Szeretlek! De sajnos ma haza kell mennem..:/
- Akkor mire várunk még?
- Ezt, hogy érted?
- Majd csak délután indultok! Töltsük együtt a napot! :)
- Oké!!-öleltem meg-de előbb haza megyek, lefürdök és átöltözök, mivel az este nem voltam otthon. Sőt még nem is aludtunk.
- Az igaz!
- Na szia!-pusziltam meg az arcát.
Otthon gyorsan lefürödtem, átöltöztem és rohantam vissza. Mikor beléptem nem volt lent senki. Hát felmentem az emeletre, Liam szobájába.
- Megjöttem!-léptem be az ajtón, hol Liam mesztelenül állt-Sajnálom!-mentem ki.
- Gyere be nyugodtan!-mondta, miközben felvette az alsó nadrágját.
Nagyon szexi volt. Izmos test..awhh..:3
Miután felöltözött lementünk lementünk az ebédlőbe, hol rántotta várt minket.
Reggeli után lementünk a partra. Már egy ideje ott voltunk, mikor megjelent Louis és lerántott engem a víz alá.
- Louis!-mondtam, miután feljöttem a víz felszínnére.
- Mi van?
- Te kis mocsok!! Vissza kapod ne aggódj!
- Jajj, de félek!
- Félhetsz is!-kezdtem el kergetni.
Miközben mi hülyéskedtünk Eleanor megjelent Liam mellett. Igazán nem tetszett, de Louis nem engedte, hogy oda mennyek.
- Ne menj oda!
- Mert?
- Mert most az enyém vagy!-rántott le a víz alá.

*Liam szemszöge*
- Szia!-jött hozzám Eleanor.
- Szia! Megint együtt avgytok?
- Igen! Köszi!
- Nincs mit!
- De amúgy, hogy érted el, hogy kiszeressenek egymásból?
- Tudom, hogy Louis féltékeny típus Grace meg mindenkit megsajnál. És rávettem NIall-t, hogy tegye úgy, mintha szeretné Grace-t és mikor meglátja őket akkor szaladjon el és akkor úgy is utána megy Grace és így is lett. Majd én kiültem vele az udvarra és Louis meglátott minket és aztán szakítottak.
- Jó vagy!-nevetett.
- Tudom!
- Tényleg szereted Louis-t?
- Igen!
- Akkor jó.:)
- És te Grace-t?
- Azt hiszem.
- Hiszed?
- Igen!
- De akkor miért mondtad, hogy szereted?
- Akkor még biztos voltam benne. De aztán meg..megláttam milyen boldog Louissal..
- Jajj..ne csináld már! Ügye nem akarod elveszíteni?!
- Nem.
- Akkor meg?
- Nem tudom.
- Liam! Hidd el szereted! Csak nem mered bevallani magadnak!
- Talán igazad van!

*Grace szemszöge*

Miután ki hülyültük magunkat Louissal oda mentünk Liamékhez. Nem tudom miért, de Liam lehúzott a víz alá és megcsókolt. Pedig még nem is járunk..na mind1.
Csókja édes volt és jóó...:33

17.rész Tudom már ki az igazi! :)

Tudom, hogy soká hoztam az új részt, de sok dolgom volt. :/ 

Ígérem a következő részt hamar hozom! Addig is jó olvasást puszi! :*

Mikor elengedtük egymást Louis vissza indultunk a Louisék szállására.
Mihelyst beléptünk az ajtón Niall lépett elénk.
- Ti, újra?-tette fel a kérdést.
- Igen!-mosolyodott el Louis. Niall pedig elrohant.
- Ennek meg mi baja?-kérdezte Louis.
- Nem tudom, de kiderítem!-mentem Niall után.
- Niall! Bejöhetek?-kopogtam be a szobája ajtaján.
- Gyere!-mondta flegmán.
- Mi a baj?-ültem le mellé.
- Semmi.
- Akkor miért rohantál el, mikor megláttál minket?
- Mert, olyan kedvem volt.
- Ja, persze. Niall! Hiányzik Lily és fáj, hogy minket együtt látsz?
- Igen, hiányzik, de nem ezért rohantam el..
- Akkor?
- Te!-fogtam meg mindkét kezem.
- Mi?-húztam el.
- Szeretlek!
- Értem. De nem szerethetsz!!
- Miért nem?
- Mert nekem van barátom, ha nem tudnád..
- Tudom. De mi akadálya, hogy ne járjunk?
- Figyelj! Most kaptam vissza Louis-t és nem akarom újra elveszíteni!
- Akkor minek jöttél be?
- Mert tudni akartam mi bajod van.
- Akkor most már tudod. Ki is mehetsz!
- Nem megyek!
- Jó, akkor megyek én!-állt fel, s ment ki az ajtón. Én felálltam, de nem mentem utána. Csak sóhajtottam egyet és leültem az ágyra.
 Bámultam kifele az ablakon, mikor bejött Liam.
- Minden oké?-kérdezte, miközben leült mellém.
- Nincs semmi sem rendben!
- Mert? Mi történt?
- Niall bevallotta, hogy szeret..
- És?
- És?! Liam én Louissal járok! És nem fogok még egyszer semmi hülyeség miatt szakítani vele.
- Ja értem.
- Mit csináljak?-fordultam elé.
Nem válaszolt semmit csak megfogta a kezem és ki vitt az udvarra. Ott leültünk a fűbe egymás elé, s megfogta az arcom és...

Megakart csókolni, de nem engedtem. 

- Mit csinálsz?

- Bevallom, én is többet érzek irántad, mint barát.-mikor Liam ezt kimondta kijött Louis. Nem mondott semmit, csak elrohant.

- Nem igaz! Mindenkinek csak rosszat teszem.

- Dehogy is!

- Dehogy nem!-álltam fel és mentem Louis után.

Kint ült a kapu előtt.

- Louis! Nem történt semmit!-ültem le mellé.

- Akkor miért fogta az arcod?

- Nem tudom, de nem történt semmi.

- Érzel valamit Liam iránt?

- Nem!

- Ne hazudj!

- Na jó igen, de irántad többet!

- Elhiszem, de ez így nem mehet tovább.

- Ezt meg, hogy érted?

- Kibékültem Eleanorral és úgy döntöttem megint össze jövök vele!

- De hisz nem teheted ezt velem!!

- Sajnálom!-ölelt volna meg, de én felálltam és vissza szaladtam Liamhez.

- Szeretlek!-öleltem meg!

16. rész A buli és az újra kezdés

Elsőnek kiválasztottuk a ruhákat, melyet majd felveszünk. A ruha választás után megcsináltuk egy más haját, kisminkeltük egymást. Begöndörítettük egymás haját, habár nekem nem kellett volna, mivel eleve göndör egy kicsit, de mind1.
Leyla haja:

Enyém:

Haj készítés után felvettük a ruhánkat.
Én ezt:

Ahhoz képest, hogy nem akarta magát nagyon kicsípni....

- Na mehetünk?-kérdezte Leyla.

- Én kész vagyok!-jelentettem ki.

- Akkor indulás!

Mikor megérkeztünk megkerestük Leyla barátnőjét, ki ugyanabban a ruhában volt, mint én.

- Jó a rucid!-mondta.

- Köszi, neked is!

- Gyertek!-fogta meg mindkettőnk egyik csuklóját és húzott magával.

- Tessék!-nyomott a kezünk be egy-egy mikrofont

Mi csak értetlenül néztünk rá.

-Mi az?-kérdezte Laura.

- Miért adtál mikrofont a kezünkbe?-kérdeztem vissza.

- Mert énekelni fogtok.

- Én biztos nem. Nincs is hangom.

- De azt mondta Leyla, hogy szép hangod van.

- Ajjjhh...Leyla.

- Sorry! :$ -mondta Leyla.

- Nem baj. De ha tudtam volna nem ezt a ruhát veszem fel.

Leylával felmentünk a színpadra, s kis idő múlva már énekeltünk. 

Mikor megláttam Louis-t a nézőknél lefagytam, majd mikor mindenki engem nézett lerohantam a színpadról. Elszaladtam jó messzire, ahol senki sem talál meg. 

Leültem egy padra és csak törtem a fejem.

Miért kellett Louissal szakítanom? Miért kellett nekem helyette Harryt választanom? Ha nem követtem volna el azt a nagy hibát, hogy szakítok vele Harry miatt, akkor most minden jó lenne. Most boldogan élnénk. 

Gondolat menetemet egy hang szakította meg.

- Grace!-kiabálta valaki a nevem. Én nem figyeltem rá, mert tudtam, hogy ki az. Hát ki más? Persze, hogy Louis. Talán azért jött, hogy ki nevessen? Nem szóltam semmit, mert nem számítottam semmi jóra.

- Tudom, hogy itt vagy!-kiáltotta. De honnan is tudja?

- Hát itt vagy!-jött elém.

- Mit akarsz?

- Miért mentél el?

- Mert...

- Mert? Ügye nem miattam?

- Nem minden rólad szól!

- Nem értelek én téged!

- Mert?

- Mert egyszer vissza akarsz kapni, máskor meg ilyen vagy velem.

- Sajnálom! Csak tudod te utasítottál el ma is...

- Tudom és sajnálom!

- Én is!

- Akkor?

- Mi akkor?

- Megpróbáljuk megint?

- Szeretnéd?

- Mindennél jobban!-mikor ezt kimondta felálltam és válaszként megcsókoltam.

15.rész Vacsora Leylával

- Ki az?-szólt ki mély hangon.
- Én-mondtam. Nem akartam kimondani a nevem.
- Akkor menj el!
- Addig nem, míg ki nem jössz. Többet nem fogsz látni.
- Mert?
- Én most megyek a szüleimhez.
- Miért?
- Nem lehetek itt örökké!-mondtam, majd kinyílt az ajtó és Louis megölelt.
- Ne menj el! Szükségem van rád!-súgta a fülembe.
- Itt leszek két házzal arrébb.
- Akkor meg miért mondtad, hogy nem látlak többé?!-tolt el magától.
- Mert tudtam, hogy ha ezt mondom ki jössz. És kijöttél. Ezek szerint még mindig szeretsz!
- Mint barát max. Csak azért jöttem ki, hogy elbúcsúzzunk. De úgy látszik még maradsz.
- Akkor többet ne találkozzunk!-rohantam ki.
Louis utánam jött. De az ajtóban megállt, mert nem látott sehol, mert elbújtam. Mikor bement elmentem a 78-as szobához, hol apuék már ott voltak.
- Sziasztok!-köszöntem.
- Szia!-kicsim jött hozzám anyu, s puszival köszöntött.
- Szia kincsem!-jött apa is.
- Hát Tomi?
- Bent van. Átveszi a pólóját, mert összekente.
- Ja, oké.:)
- Na akkor én meg megyek kipakolok.:)
- Rendben!-szólt anya.
Bementem a házba és elkezdtem keresni a szobám. Benyitottam a nekem legszimpatikusabb szobába. Szerencsémre az a szoba üres volt.:)
 Épp rendezgettem a polcomat, mikor bejött anya.
- 5 perc múlva ebéd!
- Rendben!-mondtam, majd ki is ment.
Felkaptam egy papucsot és mentem is.
Mikor kiértem már mindenki kint volt és ült az asztalnál.
- Jó étvágyat!-ültem le közéjük.
- Viszont!-mondták.
- Ebéd után mit szeretnétek csinálni?-kérdeztem.
- Mi úgy gondoltuk, hogy egy kicsit szétnézünk-válaszolta apu-te?
- Még nem tudom. Szerintem egyik barátnőmet meglátogatom egy kicsit este.
- És addig mit csinálsz?
- Veletek leszek.:)
- Ilyet se hallani minden nap tőled, hogy nem vagyunk égőek.
- Én nem mondtam, hogy nem vagytok azok..;)
- Hahha..:D
Mikor befejeztük az ebédet, összepakoltuk a mosatlant és mentünk egy kicsit körül nézni.:)
Sok mindent nem tudtunk megnézni, mert olyan sok minden nincs. Van az étterem, ahol tegnap voltam, elmentünk még pár boltba anyu kedvéért. De szokás szerint nem vett semmit. Csak ott mászkáltunk oda-vissza.
Este 6 óra fele elmentem az étterembe Leylához.
Mikor nem figyelt oda mentem a háta mögé és megleptem.
- Ki vagyok?-takartam le a szemét a kezemmel hátulról.
- Hmm..nem is tudom..Talán a kis mocsok Grace?
- Honnan tudtad?
Megfordult.
- Hallottam a hangodon.
- A francba nem változtattam meg.:D
- :) És mi járatban erre? :D
- Jöttem hozzád, ha nem zavar..:)
- Engem nem.:D
- Úgy is végeztem mára.
- Az jóó:D
- Ja. Na és akkor mit csináljunk? :))
- Gondoltam vacsorázzunk meg, mert mindjárt éhen halok, aztán felőlem oda megyünk, ahova akarod.
- Oké! :D
Leültünk egy asztalhoz, rendeltünk, majd mikor kihozták a rendelésünket hozzá fogtunk enni.
- Tudod, még csak 1 napja ismerlek és nem tudok rólad sok mindent. Mesélnél magadról?-kezdte a beszélgetést Leyla.
- Mit szeretnél tudni?
- Hát mondjuk, mikor van a születésnapod? Ki tetszik? Volt-e már barátod?
- 1993. november. 3. Hát van egy srác. Igen volt.
- És ki tetszik?
- Az most mind1 szerintem.
- Ha nem akarod elmondani, hát akkor ne mond-nézett szomorúan a tányérjára.
- Na jó! Louis Tomlinson.
- Te ismered?
- Igen.
- Uhh..én is szeretném meg ismerni.:)
- Hát ha akarsz holnap tudsz vele találkozni.
- Komolyan?
- Aha. A fiúkkal itt vannak a Balatonon.
- Te jó ég! Bemutatsz nekik?
- Hát Louissal nem vagyok jóban, de a többieknek szívesen bemutatlak.:)
- Mert? :o
- Ő volt a leutóbbi barátom, de szakíkottunk.
- Miért? :o
- Mert összejöttem Harryvel és ezért szakítottam vele.
- Akkor most Harryvel jársz?
- Nem, most senkivel.
- Értem. De akkor miért szakítottál Harryvel?
- Mert rájöttem, hogy Louist szeretem.
- Ja értem. Te jó ég!
- Mi az?
- Már fél9 van!
- És?
- 9-re meg vagyok hívva egy buliba, melyre te is velem jössz! :D
- Muszáj?
- Kötelező!
- Hát oké!
Mikor befejeztük mind ketten elmentünk hozzánk, s ott készültünk a bulira.

14.rész A vita

- Te meg hol a fenében voltál?-förmedt rám Lily.
- Nem mind1?
- Nem. Halálra aggódtuk magunkat.
- Ha annyira érdekel egész nap egyedül voltam. Tán baj?
- Felőlem azt csinálsz amit akarsz, de szólj!
- Nem vagy te az anyám, hogy meg mondd mit csináljak!-kezdtünk nagyon veszekedni.
- Nem vagyok az anyád! De a legjobb barátnőm vagy és érdekel, hogy mi van veled!
- Nem úgy vettem észre az elmúlt 2 hétben. Talán jobb is, hogy holnap mentek!
- Igen?! Akkor tudod mit, nekünk ennyi. Nem kell nekünk barátoknak lennünk.
- Jól mondod!-mondtam, majd indultam a szobámba ő pedig követett.
- Ne menj el!-mondta.
- Hé lányok fejezzétek mér be!-szólt bele Harry.
- Te ne szólj bele!-förmedtem rá.
- Oké-húzódott vissza.
- Na pá!-csaptam rá Lilyre az ajtót.
Nem szeretek Lilyvel összeveszni, de nem volt más választásom. Ha igazi barátnő lenne, nem így foglalkozna velem. Én mindig mellette vagyok, ha esik, ha fúj. Ő meg le se szar. Nekem nem kell ilyen barátnő.
Miután ott hagytam Lilyt és a többieket lefeküdtem. Sokáig forgolódtam, majd elaludtam.
Reggel, mikor kimentem az ebédlőbe ott ültek a fiúk és engem vártak.
- Gyere csak!-legyintett Liam.
- Mi az?-ültem le Harry és Zayn közé.
- Lily egész este sírt-kezdte Niall.
- És?
- És?! Nem is érdekel mi van vele?
- Őt eddig érdekelte hogy mi van velem? Ha volt valami baja, mindig mellette voltam. Ha nekem volt valami bajom nem ő volt mellettem, hanem másik barátnőm. Pedig nekem rá lett volna szükségem!
- Ezt nem hiszem el!
- Nem hiszed? Akkor kérdezd meg a nagyságát!
- Igaz!-jött ki Lily-sajnálom!
- Nem kell. Nem érdekel! 8 évig elég volt ezt elviselni.
- Miért nem szóltál?
- Miről?
- Hogy ilyen rossz barát voltam.
- Nem vetted észre magad?
- Nem.
- Igaz, nem is csodálom!
- Grace, én annyira sajnálom!
- Ne sajnáld!
- Légyszíves beszéljük meg!
- Nekünk nincs miről beszélnünk!-álltam fel és mentem a szobámba.
- Nem mész te sehova!-fogta meg a karom Niall.
- Nem érdekel!-húztam el a karom, majd rávágtam az ajtót.
Nem akartam tovább hallgatni a hülyeségüket, hát összecsomagoltam. Mikor végeztem 11:04 volt.
- Apáék, már biztos itt vannak!-mondtam, majd felvettem a táskámat és kimentem.
Gondoltam elköszönök a többiektől, mielőtt elmegyek.
Bekopogtam Niall, Liam, Harry, Zayn és Lily szobájába. Mindenki kijött. Lilyvel kibékültünk, de már nem vagyunk legjobb barátok, csak sima barátok. Mikor Louis ajtajához értem, nem mertem kinyitni.
Bátorságot vettem magamon és bekopogtam...

13.rész Beszélgetés Zaynnel

Mikor beléptem az ajtón nem volt ott senki. Gyorsan bementem a szobámba, hogy ne találkozzak senkivel. Gyorsba megágyaztam, majd elmentem fürödni. Mikor kiléptem a fürdőszobából Zayn jött be a bejárati ajtón. Én azt hittem, hogy már alszanak...de tévedtem. Vagy csak Zayn nem.
- Jól voltál?-förmedt rám.
- Sétálni meg vásárolni. Mert?
- Mert nem szóltál és aggódtunk. A többiek még téged keresnek.
- Akkor szólj nekik, hogy itthon vagyok.
- Jó, de nem lesz ennyiben hagyva.
- Nem vagy te az apám, sem a bátyám, hogy kioktassál!
- Nem én foglak kioktatni.
- Akkor ki?
- A tanárod.
- Nem félek tőle.
- Szerintem jobb, ha félsz!-mondta, mikor megcsörrent a telefonom.
- Szia apu!-vettem fel.
- Szia kicsim!-köszönt.
- Mizu?-kérdeztem.
- Holnap reggel indulunk Balatonboglárra. Szólj a tanárnőnek.
- Rendben! Mikorra értek ide?
- Olyan 11 óra fele. És szeretném, ha 78-as szobánál lennél akkor.
- 78-as??
- Igen, mert mi van vele?
- Én és Lily vagyunk a 80-asban.
- Akkor nem kell messzire menned
- Tudom.
- Na szia! Jóéjt! Jó legyél!
- Oké! Nektek is, sziaa! Puszi!
- Valami  baj van?-kérdezte Zayn.
- Holnap jön a családom ide.
- Az jó nem?
- Igen, csak ti még itt lesztek 2 hétig nem?
- De. Mi van vele?
- Hát apa nemfog örülni, hogy én itt laktam veletek..
- Mert?
- Azt nem tudom. Pedig már 18 vagyok és az ősszel leszek 19.
- Hát az én húgom is 18 és én is féltem.
- Hát nekem nincsen bátyám, csak 1 öcsém. Aki igazság szerint hasonlít Niallre.:D
- Komolyan? Mutass egy képet.:D

- Oké.
- Te jó ég ez tényleg tiszta Niall.:) Niallnek meg 1 bátyja van Matt.
- És neked csak 1 húgod van?
- Igen, meg 1 nővérem. Doniya-vett elő egy képet.
- Nagyon szép lány! :)
- Köszi, akár csak te!
- Hahaha..:D Amúgy neked van barátnőd nem?
- De, miért?
- Hát kíváncsi vagyok ki az, ha már beszélünk a családtagjainkról.:)
- Ja hát Perrie Edwards.
- Komolya?-csillant fel a szemem.
- Igen. Látom meg lepett.:)
- Igen! Pont hozzád való!-alig mondtam ki a többiek már az ajtóban álltak.

12.rész Egy kis egyedül lét

Egész délután sétálgattam a Balaton partján. Gondolkodtam. Szeretetem Louist meg Harryt is, de nekem Louissal kell lennem! Nem csak azért, mert Liam megint haragudni fog, hanem, mert Louis mellett érzem a biztonságot, a bizalmat. Ő olyan srác, aki nem mászik rá minden lányra, mint Harry. De nem baj. Mindenkit magáért kell szeretni. Louisban mindent szeretek. A szeretetét, a bizalmát, a stílusát :3 , mindent. Ő nekem az igazi. Tiszta szívből szeretem és, ahogy láttam ő is. Mikor kezdett sötétedni gondoltam vissza megyek a szállásra, de ahogy felálltam csörgött a mobilom.

- Hallo!-vettem fel.

- Szia!-köszönt vissza a telefonba Leyla.

- Ohh..szia, mizu?

- Nincs semmi arra?

- Itt sincs sok.

- Értem. Tudod ma egyedül leszek itthon este és gondoltam átjöhetnél.

- Nem tudom. A barátaimmal úgy beszéltük meg, hogy ma tartunk egy kis bulit, mivel nem soká megyünk haza.

- Ohh..értem. Akkor holnap talizhatnánk?

- Persze! 

- Oké! Akkor, majd a műszakom után hívlak.

- Oké! Várom a hívásod!

- Oké! szia!

- Szia!

Miután letettem a telefont nem akartam haza menni. Az egész délután olyan jó volt egyedül. Úgy döntöttem, hogy eddig sem hiányoztam senkinek, ezek után se fogok. De tévedtem. A telefonomon 60 nem fogadott hívás volt. Nem akartam senkivel sem beszélni, de felhívtam Lilát, mert szerintem neki valamennyire fontos vagyok, ezért nem aggódjon.
- Merre vagy???-vette fel.
- Neked is szia!-válaszoltam.
- Szia! De hol vagy?
- Az most mind1. Csak szólni akartam, hogy jól vagyok. Nem kell miattam aggódni.
- De én igenis aggódom.
- De nem kell. Na szia!
- Ne tetted le!
De hiába. Letettem. Nem vagyok kíváncsi most senki társaságára. Még csak 8 óra van és még nincs teljesen sötét. Gondoltam elmegyek egy kicsit plázázni. Nem vettem sok ruhát, de cipőt sokat...imádok cipőt vásárolni.

Ezeket vettem: 

Mikor befejeztem a vásárlást, semmi kedvem nem volt haza menni. Még egy kicsit bóklásztam, majd haza mentem.